STRUCC

Hossza 2 méter, magassága 2,5 méter, a hím testtömege 150 kg-ig, a nőstényé 100 kg-ig terjed. Bár nem repül, a 72 km/h futósebességet is elérheti. Erős rúgásával az oroszlánra is veszélyt jelent. A strucc a legnagyobb tojást tojó madár is egyben, egy strucctojás 18 tyúktojásnak felel meg.

A LEGNAGYOBB MA ÉLŐ SZÁRAZFÖLDI TEKNŐSFAJ

A legnagyobb ma élő szárazföldi teknősfaj, galapagosi óriásteknős, amelyet elefántteknősnek is hívnak. Testtömege 150-225 kg, testhossza akár 180 cm hosszú is lehet fejétől a farkáig. A nagyobbra nőtt teknősöknek nincs természetes ellensége, így akár 120-200 évig is élhetnek. A legöregebbnek tartott egyed Harriet, egy ausztrál állatkert lakója, aki 1830-ban született.

A jegesmedvék nem észlelhetők infravörös kamerával, a hőszigetelő bundájuk miatt.

 A krokodilok évente mintegy 2000 embert ölnek meg. Összehasonlításként: a méhek 1500, az elefántok 250 míg a rettegett cápák 25 áldozatot szednek.

 A szúnyogokat a kék szín jobban vonzza, mint bármelyik más szín.

Nem az ember az egyetlen faj, ami háborúzik. A hangyák szabályos csatákat vívnak, sőt még rabszolgákat is ejtenek.

A nőstény kutyák kétszer gyakrabban harapják meg az embereket, mint hím társaik.

A zsiráfok egyszerre 5 percet alszanak, összesen kb. 20 percet naponta

A kecskék pupillája téglalap alakú.

 A legtöbb elefánt könnyebb, mint egy kékbálna nyelve.

  Egy strucc szeme nagyobb, mint az agya.

Egy egyhetes gazella gyorsabban fut, mint egy teljesen kifejlett ló.

A patkány tüsszentése nem tartalmaz baktériumot.

A garnélarák a szívét a fejében hordja.

 A Titanic katasztrófáját két kutya is túlélte.

 

Egy disznó képes 110-115 decibel hangnyomással visítani. (Az emberi fájdalomküszöb 120dB).

 

A méhek, a teknősök és a termeszek teljesen süketek.

 

 A közhiedelemmel ellentétben az elefántok nem félnek az egerektől.

 

 Anatómiailag lehetetlen, hogy egy disznó felnézzen az égre.

 

 Becslések szerint több millió fát a világon mókusok ültettek, akik elásták a magokat, majd megfeledkeztek róla.

 

A jegesmedve fekete orrát, már messziről jól lehet látni, ám amikor a medve vadászik, ezt a mancsával eltakarja.

A pingvinek majdnem 2 méter magasra képesek ugrani.

 Egy tehenet be lehet rúgatni, ha almával eteted.

A ZSIRÁF

A zsiráf (Giraffa camelopardalis) Afrikában élő párosujjú patás emlősállat, a legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. A szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a görög kamélopardaliszra („tevepárduc”) utal. A zsiráf Büzantioszt, aki az első ókori híradást adta a különös állatról, a magassága miatt a tevére emlékeztette, a bőre mintázata pedig a párducéra hasonlított. A magyar nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, a zsiráf neve is sorra került és a „foltos nyakorján” nevet kapta a nyelvújítóktól, de ez a nyakatekert elnevezés rövidesen kikopott a használt nyelvből és a zsiráfnak megmaradt a ma is használt elnevezése.
A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Mindez a rendkívül hosszú – de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló –, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető. A zsiráf fara látványosan alacsonyabb a maránál, vérszívók elleni legyezőként szolgáló, fekete pamacsban végződő farka 75 centiméter és 1 méter között mozog. Nyelve is rendkívül hosszú, mintegy 45 centiméteres: az ügyes eszköz a zsiráf számára is magas falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas.
A nemek színezetüket tekintve egyformák, de a tehenek kisebbek kb. 0,7–1 méterrel. A bikák testtömege megközelíti a 2 tonnát, a nőstényeknél azonban átlagosan 11 mázsát mérnek. Az újszülött zsiráf két méter magas, testtömege pedig 50–55 kilogramm.
Minden zsiráf minden példánya foltos, de a szőrzet színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változik. Az alapszín lehet homokszínű, világosbarna vagy sárgás, míg a foltok a sárgától a gesztenyevörösig, illetve a szabálytalantól a szögletesig változhatnak.
A zsiráfok eredetileg számos helyen megtalálhatóak voltak a Szaharától délre, de már csak szigetszerű populációi maradtak fenn. A faj száraz szavannák lakója, előfordulása nagyban függ az akáciáktól, amelyek levelei egyik fő táplálékát képezik. Az itatóktól kevésbé függnek, mivel elég ritkán isznak.
A hajdan széles körben elterjedt zsiráf élőhelye ma elszigetelt foltokból áll, amelyeken a tudósok eddig 9 alfaját írták le.

A PALACKORRÚ DELFIN

A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk (delfinfélék, narválfélék és a disznódelfinek), az édesvízi folyamidelfinek (Platanistoidea) öregcsaládjába pedig további négy delfincsalád tartozik. A delfinek legközelebbi rokonai a szintén a fogascetek közé tartozó nagy ámbráscet, törpeámbráscet-félék és csőröscetfélék.
Csoportokban élnek, ezek 40 egyeddel rendelkeznek, és iskoláknak nevezik őket. A tagok jól ismerik egymást és közösen, jól összehangoltan vadásznak. A delfin nagy frekvenciájú hangjai számunkra ugyan nem érzékelhetők, de mégis nagy erejűek. Olyannyira, hogy a zsákmányállatokat olykor meg is bénítják, ezzel is megkönnyítve megszerzésüket.
Társaslények, szívesen játszanak az emberrel is, ezért a legkedveltebb állatok közé tartoznak. Ugyanakkor ragadozók és egymás közti érintkezéseikből sem hiányzik az agresszió, sőt a gyilkosság. Ritkán előfordul, hogy az embert is megtámadják.
A palackorrú delfinekről megállapították, hogy „neveket” használnak bemutatkozásra, és egymás azonosítására: víz alatti füttyjeleikben mindegyikük egy-egy egyéni, jellegzetes sorozatot használ, és egymáshoz is ilyen jelekkel szólnak. Folynak kísérletek a delfin és az ember közti kétirányú kommunikáció fordítógéppel való megvalósítására.

A gepárd nagyon izmos, bár a teste karcsúnak és törékenynek tűnik. Mellkasa domború, míg a hasa mélyen behúzott. Kis feje, rövid orra és magasan ülő szemei, kis kerek fülei és a maximális oxigénbevitelhez nagy orrlyukai vannak. A gepárd szőre sárgás színű, fekete kerek pettyekkel, amely segíti az álcázásban. Az orra két oldalán fekete 'könnycsepp'-szerű minta húzódik lefelé a szemétől a szája sarkáig. A felnőtt állatok súlya 40–65 kg között mozog, testhossza 112–135 cm, míg farka elérheti a 84 cm-t is.
Vadon élő gepárdok elsősorban Afrikában találhatóak, ám korábban Észak-Indiára is kiterjedt az élőhelyük. A gepárdok a nyílt területeket, például a félsivatagot, a szavannát és a bozótos síkságokat kedvelik. Eltekintve attól a nagyjából 200 egyedtől, mely az iráni Horaszán tartomány területén él, a gepárdok elterjedése mára egyértelműen Afrikára korlátozódott. A gepárdnak jelenleg az alábbi öt alfaját ismerik el.

A RÖVIDSZŐRÜ HANGYÁSZSÜN

A hangyászsünfélék (Tachyglossidae) a tojásrakó emlősök (Ornithodelphia) alosztályának, azon belül a kloákások rendjének (Monotremata) egyik családja, a kacsacsőrű emlősök mellett. Míg a kacsacsőrű emlősök közé csak egyetlen faj tartozik, addig a hangyászsünöket további három faj is képviseli. Korábbi rendszerekben a hangyászsünöket és a kacsacsőrű emlősöket távoli rokon tojásrakó emlősöknek vélték, így két külön rendbe sorolták őket. Azonban a molekuláris biológiai eredmények bizonyították azt, hogy ez a két csoport sokkal közelebbi rokon, mint azt korábban vélték, vagyis a kacsacsőrűek és a hangyászsünök közelebb állnak egymáshoz, mint bármelyik más fosszilis tojásrakóhoz.
A hangyászsünök teste henger alakú, zömök, fejük csőrszerű nyúlványban végződik, mely tulajdonképpen a kacsacsőrűek módosult csőrképződményének tekinthetők, mely a táplálkozási mód (hangyaevés) miatt alakult ki. A csőr végén szűk szájnyílás van, melyből vékony, féregszerű nyelvüket képesek kiölteni. A nyelvet a nyálmirigyek állandóan ragadós váladékkal látják el, a hangyák gyors és biztos felnyalása érdekében. A felső állkapocs valamivel hosszabb, mint az első, és a csőrképződmény végénél találhatók a kis, tojásdad alakú orrnyílások. A szájüregben természetesen fogakat nem találunk, mivel az állat rágásra sem képes. Helyette a szájpadlásról nyúlnak le szarutüskék, melyekkel már elkezdik a rovarok kitinpáncéljainak szétmorzsolását.
A hangyászsünök Pápua Új-Guinea, Tasmánia és Ausztrália lakói.

A SZÁRAZFÖLD LEGNAGYOBB EMLŐSE:ELEFÁNT

Az afrikai elefánt a legnagyobb szárazföldi állat. A farka hegyétől az ormányáig kb. 8 méter hosszú. Mindene hatalmas, a bele például 30–40 m hosszú. Az afrikai elefánt lábai (mellső és hátsó lábai egyaránt) alsó oldalukon párnázottak, így hatalmas tömege ellenére járása viszonylag halk. Az elefántbikák marmagassága elérheti akár a 3 métert is, a tehenek valamivel kisebbek. Testtömeg alapján is a bikák rendelkeznek nagyobb mutatókkal, akár 6 tonnát is nyomhatnak, ezzel szemben a tehenek „csupán” 4 tonnásak általában.
Az afrikai elefánt korábban a Szaharától délre egész Afrikában elterjedt volt, manapság elterjedése elsősorban a nemzeti parkokra és egyéb védett területekre korlátozódik.
Élőhelyük alapján két alfaját különböztetik meg. A Loxodonta africana africana erdős és füves szavannákon, félsivatagos területeken egyaránt előfordul, míg a kisebb termetű Loxodonta africana cyclotis alfaj Nyugat- és Közép-Afrika esőerdeiben él. Utóbbit, az erdei elefántot újabban különálló fajnak ismerik el.
Egyes források egy harmadik alfajt is megkülönböztetnek: ezek szerint a Loxodonta africana africana csak a Dél-Afrikában élő elefántokat foglalja magába, míg a kelet-afrikai populációt Loxodonta africana knochenhaueri néven említik.

KÉK BÁLNA

Alighanem a valaha élt legnagyobb testű állat a világon. Hossza a 30 métert, tömege pedig a 140 tonnát is meghaladhatja. Torka igen szűk, ezért csak kisebb állatokat tud lenyelni. Fő eledele a plankton. Nincs foga, helyette a szájpadlásáról eredő több száz (320) szilával szűri ki a tengervízből a planktont. A szilája 100 centiméter hosszú és 55 centiméter széles. Egy 25 méter hosszú kék bálna súlya megegyezik 30 elefánt vagy 150 szarvasmarha súlyával. Szélcsendes időben páraoszlopa 7 méter magasra lövell, és 4-5 másodpercig látható. Vándorláskor 15 kilométert tesz meg óránként, de gyors meneküléskor óriási testével 37 km/h sebességre is képes. Az állat 80 évig élhet.
Korlátozottan, elszórtan az óceánokban, elsősorban az északi- és déli-sarki vizeken él a kék bálna. A 20. század elején még nagy számban megtalálható volt a világ minden óceánjában, azonban a bálnavadászatok kritikusan megcsappantották az állományukat.
A Brit-szigeteknél az intenzív kutatás ellenére 1923 óta egy kék bálnát sem láttak.

A DONGÓDENEVÉR

A dongódenevér nevét testméretéről kapta: testhossza 29-33 milliméteres, amihez 22-26 milliméteres karok csatlakoznak, testtömege pedig 1,5-3 gramm között mozog. Akkora, mint egy nagyobb poszméh. Az apró állat feltehetően a létező legkisebb emlősfaj.
Délkelet-Ázsiában, Mianmar Mon államában és Thaiföld Kancsanaburi tartományában él két, nem összefüggő területen; jelenleg vizsgálják, vajon külön szubpopulációkról van-e szó. Élőhelyén vízközeli mészkőkibúvásokhoz kötődik, mivel barlangokban alszik. Legfeljebb 500 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő.

Oldal: Vadállatok
Minden mi érdekelhet :) - © 2008 - 2024 - likegiraffe.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat